A képek egyidőben készültek, egy a festőjük is, de
festői elképzelésben, kifejezésmódban eltérőek. Ha más a téma,
lehet más a stílus is - egyszerű lenne ezt kijelenteni és ezzel akár mindjárt be is fejezhetjük.
Állításunk viszont az, hogy a Körösfői-Kriesch ezekben az években egy stílusváltás
időszakában van, ami hozzájárul a képek közti különbségekhez. Melyek ezek ?
Ha az első képen a különleges eseményen van a hangsúly, a második inkább korrajz
mint történés, nem annyira irodalmi, mint képi gondolatokat tartalmaz, jelképszerű
alakok szerepelnek rajta.
A vadászat képe a dinamikusabb, a kompozíció átlós szerkezetű, a testek kavarognak,
egymást fedik különböző mélységi szinteken. A halászat viszont nyugodtabb kép,
vízszintes kompozíció, néhány szinten helyezkedik el minden szereplő. A kép
bal oldalán mintegy megfigyelő szerepben néhány személy. Az első képen így
lesz hangsúlyos a cselekmény, a másodikon pedig inkább a gondolat.
Na most mondhatja az olvasó, hogy mindez nem meglepő, mivel a vadászat egy dinamikus,
a halászat pedig egy nyugodtabb foglalkozás :-) Ez igaz, de csak részben oka a
finom stílusbeli különbségnek. A valóság az, hogy Körösfői ebben az időben tér át
az akadémikus, historikus festészetről, a szecesszió felé közelítő, sík formákkal
építkező, jelképeket használó modernebb festészet felé.
A vadászat képen Körösfői, mestereihez Székely Bertalan és Lotz Károly dinamikus
képeihez közelit inkább, amíg a halászat képen már az századvég új európai festőnemzedék
stilusához. De fontos megjegyeznünk, hogy ez a stílusváltás más mint az Európában nemsokára
jelentkező festői modernizmusoknak a múlt tagadása!
Körösfői nem felváltani akarja a tradicíót, hanem összeépíti a szecesszióval,
a jó hagyományok megőrzése szellemében.
A cselekményt hangsúlyozó, historikus jellegű stílushoz a Bölényvadászat után
Körösfői már sohasem fog visszatérni. A következő freskói mind síkszerű, szimbolikus alakokkal
teli, erősen vonalas rajzolatú kompozíciók lesznek.
Erre most legjobb ha Körösfői legjobb barátját, Nagy Sándort idézzük, aki röviden
ugyan, de utal a stílusbeli különbségekre, azok okaira.
Ő írja meg, hogy a Bölényvadászat
"első vázlatok egyikét Benczúr leszavazta. Nem lett volna olyan benczúreszk, az igaz,
mint a mostani, de sokkalta érdekesebb falkarakterű kompozíció volt, egy síkban
tartott heroikus tájképpel." Nagy Sándor, Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral,
Gödöllői Városi Múzeum kiadványa, 2005"
Nézzük tovább meg ezek fényében a képek részleteit...
Dióhéjban:
S AKIK AZ ÉLETET KERESIK
ELZARÁNDOKOLNAK A MŰVÉSZET FORRÁSÁHOZ.
Körösfői hite szerint - ami a gödöllőiek
általános felfogása is lett - a művészet életörömöt fakaszt a szemlélőben, a művész nem
önmagának, hanem mintegy romantikus felfogásban az embertársai boldogulásáért dolgozik.
Még a reneszánsz előtti időkből az a művész volt a példakép, aki mesterembernek számított,
templomok falképeit festette, és nem az egyéniségével tünt ki, inkább a közösséget szolgálta .
Innen erednek ezek a kora reneszánsz formák és szereplők a Raffael előtti festők stílusában,
akiket Körösfői is tanulmányozott és szeretett, a XIX századi preraffaelita festőkhöz hasonlóan.
Ez elvontabb tartalmak szemléltetését pedig úgy vélte, akkor éri el, ha jelképekben,
szimbolikus alakokon keresztül fogalmaz. Körösfői tehát szimbolikus alakokból, dekoratív
elemekből komponált. A freskó nem egy esemény képe, hanem inkább egy festői vallomás a
művészet és az élet, az inspiráció és az emberek kapcsolatáról.
Nagy Sándor a freskóról:
"A forrásfőn öt géniusz kapaszkodik össze, gyönyörű szép akt figurák, talán az irodalom, zene és
képzőművészetek, amelyek aranyos bíbor palásttal takarják el a nyomorult valóságát az életnek.
Komoly, meghatott bölcsek, tudósok, zenészek színes csoportja köti össze és ad testet a
kompozíciónak. Itt Aladár szinte önmagát múlta felül. Ha az egész büszke nyugatot összejárjuk,
akkor se találunk ilyen csillogó színű frescot."
"Képszentelőt rendezett a kultusz mikor készen lettek a freskók. Korán indultunk el Gödöllőről,
de mire bevergődtünk a Zeneakadémiáig, már jöttek onnét kifelé is... Egyszer csak mit látok?
Jön le az emeletről a miniszter és vele heves beszédbe elegyedve Gallen-Kalela! Majd sóvá lettem.
Nem tudtuk, hogy megérkezett, még pedig ezúttal hivatalos fogadtatásban is részesül, s így
hívta meg a miniszter a kocsijába...Aladár, meg sok hivatalos nagyfejű hullámzanak le a lépcsőkön, Aladárnak az arcán két piros folt,
mint lángrózsák. Mi történhetett? Kikisérik a minisztert. Most jönnek vissza, Gallen is. Még most
is hevesen beszél franciául, németül, összekeverve is."
- Hát ilyet! mert mezítelen alakot látott, az neki erkölcstelen,
az ő minisztersége alatt ilyen nem készülhet, le akarta vetetni. Mondtam, ő csak egy kis időre
miniszter és felelős, de Kriesch művész marad, aki még sok kiváló dolgot fog produkálni
hazájának.
"Így mentette meg Gallen Aladárnak egyik legjelentősebb képét a miniszteri hatalom önkényétől...
Ott hallgatta S..Tz néni mindezt, aki büszke volt, hogy az ő kis tiszta leánya modellt
ülhetett a főalakhoz. Lelke mélyén meg volt sértve. Az én leányomról mondja az a hosszú
miniszter, hogy erkölcstelen? Kikaparom a szemét, ha a közelébe jutok. És szinte sírt a
méltatlankodástól."
Nagy Sándor, Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral,
Gödöllői Városi Múzeum kiadványa, 2005
Dióhéjban:
S AKIK AZ ÉLETET KERESIK
ELZARÁNDOKOLNAK A MŰVÉSZET FORRÁSÁHOZ.
Romantikus mottó - de mennyire igaz? Nos, volt egy idő, 1912-13, volt egy hely, Marosvásárhely,
és volt egy ember Bernády György, akinek az álma, és ezzel a gödöllőiek álma is valóra vált.
Mind a mai napig magyarok és a nagyvilág, csoportjai - mintegy zarándokhelyet -
keresik fel a Kultúrpalotát, művészi ékességei, a freskók, üvegablakok, mozaikok miatt.
Az épület - Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján - 1911-13 közt épült, lehetőséget adott
a gödöllői művészeknek, hogy az összművészeti törekvéseiket tökéletesen megvalósítsák.
Az építészet és képzőművészet itt csodálatos egységet alkotnak:
Körösfői-Kriesch Aladár freskói a bejárati előcsarnokban, szintén tőle a mennyezet gazdag díszítése,
az első emeleti Tükörtermeben Thorozkai-Wigand Ede és Nagy Sándor üvegablakai Róth Miksa
kivitelezésében, Kallós Ede domborművei a homlokzaton, Falus Elek faldíszei, stb. Mind rokon felfogásban
készültek, alkotóan merítve a magyar népművészetből, a magyar-hun mitológiából és a történelemből.
Az épület, a hajdan volt mozi, jelenleg hangversenyterem mellett, további kulturális intézményeknek
ad otthont, a képzőművészeti múzeum és az egy millió kötetes könyvtár is itt
található, a kisterem pedig irodalmi estek, előadások szervezésére ad lehetőséget.
A Kulúrpalota, építése óta az ott élő magyarok öntudatának jelképe volt és maradt, alkotói kivánsága
szerint.
BERNÁDY GYÖRGY DR.: A MAROSVÁSÁRHELYI KÖZMŰVELŐDÉSI HÁZ.
Itt most Bernády, a város polgármestere írja le érzéseit, miután a kormánytól támogatás lehetőségéről
értesül, tervei megvalósításához:
"Örömtől eltelten távoztam s úgy éreztem, hogy meg kell ragadnunk az alkalmat,
hogy a magyar kultúra dicsőségére, az erdélyrészi magyarságnak megerősítésére,
a magyar társadalmi osztályokat elkülönítő válaszfalak mielőbbi ledönthetése
érdekében valami nagyot, nemeset és szépet teremtsünk."
"A minisztériumból Komor és Jakab műépítészek irodájába siettem. Útközben ezer
terv cikázott agyamon keresztül. Amikor a műépítészek irodájába fölértem, tisztában
voltam azzal, hogy a tervezendő műnek minden ízében magyarnak kell lennie, hogy
a marosvásárhelyi Közművelődési Háznak a magyar történetből és a székely népmondákból
merített tárgyú képző- és iparművészeti remekek kincsesházának kell
lennie, hogy az abban elhelyezett intézményeknek a tudós és írástudatlan, a hatalmas
és alacsony sorsban levő, a gazdag és szegény előtt egyaránt nyitva kell lenniök"
A színvonalas munkát a város többi vezetőivel egyetértésben kellett megvalósítani. Erről:
"Sokat tanakodtam, akadékoskodtam, laikus létemre sokat kritizáltam és talán feleslegesen
sokat vitatkoztam, amíg egymást meggyőzve Körösfői Kriesch Aladárnak és Nagy Sándornak
Róth Miksa által készített remek üvegmozaikjai, Kallós Edének Haraszti és társa által
készített bronz-reliefjei a Közművelődési Ház homlokzatára kerültek. Ugyanilyen nehézkes
voltam a belső berendezés, az épület belsejének díszítése kérdésében is.
Hosszas tárgyalások és viták után, sok akadállyal megküzdve festette meg Kriesch Aladár
a Közművelődési Ház vesztibüljének a „Táltosok" és a „Székely mesemondás" című freskóit..."
(MAGYAR IPARMŰVÉSZET, 1913, 10 SZÁM)
A pedagógiai feladat:
A freskókon az Iparművészeti Főiskola végzős növendékei, Körösfői tanítványai dolgoztak.
Körösfői a templom kifestését művészet-pedagógiai feladatként fogta fel,
a tanítványainak többé-kevésbé szabad kezet adott. Az összefoglaló tervezést tanársegédére bízta.
"Az idea lényegében csak egy agyban születhetik meg. Az egész templom dekorációjának — mint
ideának — megoldását tehát két év előtt végzett tanítványomra — és akkori tanársegédemre
— Leszkovszky Györgyre — bíztam. Neki kellett az egész templom színakkordját,
a folt- és vonalelosztást — úgyszintén a figurális freskók kompozícióit — számos,
kísérletező, kisebb vázlatokban megállapítani — úgyszintén az ornamentális részekhez
is apróbb vázlatokat készíteni."
"Úgy a vázlatok megtervezésénél, valamint a kartonok megrajzolásánál lehetőleg nem
avatkoztam bele sok korrekturával, de iparkodtam bele nem fáradni annak újból és újból
való hangsúlyozásába, hogy néhány szín akkordjának, néhány vonal és foltbeli aránynak
a megkeresése és kiérlelése a fő — és hogy a részletet mindig és mindig alá kell
rendelni — ez alá a nagy alapgondolat alá."
- írja a Magyar Iparművészet 1914 év 9. számában megjelent beszámolóban.
1914 a háború kitörésének éve. És ez még az az év, amikor még a bátorság, a hazafiság
volt a meghatározó, amikor a háborútól minden áldozata mellett vártak valami megújulásfélét.
Még a templomi freskófestés területén is...
Fieber Henrik: Monumentális templomi festészet
- részletek a tanulmányból
"A zord idők megkomolyítják az embereket; az élet mélységesebb
értékelése, az ideális javakért való véres küzdelem, az egyéni célokon
kívül eső közös érdekek előtérbe nyomulása kizavarnak kicsinyes látókörünkből,
olcsó élvezeteink hínárjából és emelkedettebb, összefoglalóbb világnézetre
emelnek. Az emberiség közös nagy javai : a haza és vallás, áldozatkézség,
önzetlenség megtisztultan és ragyogóan kerülnek ki a háború tüzéből."
"Ez a belső felé forduló tekintet, a merőben külső csillogásnak elértéktelenedése pontot
tesz az impresszionista és naturalista művészet fejlődési vonalára."
"Eddig ugyanis a fényképszerű hűség és pontosság volt minden művészi alkotás
próbaköve és értékmérője, amiből természetesen monumentális hatás nem sarjadzhatott
ki."
"A zebegényi templomból a múlt századi művészetnek két démonát füstölték ki : a
naturalista-másolást és a morális művészet régi hagyományait megvető vászonfestési felfogást.
Helyettük a stilizáló művészet és a freskófestés stiláris felfogása iktattattak jogaikba."
"E munka művészi értékelésébe részletesen nem bocsátkozhatunk, mert hiszen nem egy
művésznek önálló, sajátos munkájáról van szó, hanem Kriesch tanár csodálatos tanítómesteri
művéről, amelyet vezetése alatt az iparművészeti iskola növendékei végeztek.
Kriesch zseniális szellemének csak tükörvetülete. De így is úgy érezzük, hogy a
kora-reneszánsz nagy mestereit kell felkeresnünk, míg hasonló művészi értékű és szellemű
munkára akadunk. Zebegényre pedig irigykedve gondolunk."
Magyar Iparművészet 1914 év 9. szám
Mai helyszíne a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola (volt Mester utcai
iskola), Budapest, Mester utca 56-58.
A kép témája: a közeli ferencvárosi malmokhoz tartozó dunai kikötői munka.
Különleges plasztikai megoldás, amint a zsákok keretbe foglalják a fejeket,
mintegy szentté avatva a várost élelmező és a városért dolgozó munkásokat.
Az első világháború negyedik évében már nagyon kezdtek rosszra fordulni a
dolgok. Magyarország polgáraiból több százezer halt hősi halált, a sebesültek
száma ennek többszöröse volt, az intézmények egy része korházzá alakult át, a
művészeti élet is megbénult.
Bárczy István, aki Budapest polgármestere volt
ekkor, már az ország újjáépítésben gondolkodik, még szellemi téren is.
"Akár ellenségeink táborába tekintünk át, akár a mi magunk és szövetségeseink politikai életében
erjedő folyamatokat figyeljük, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a világháború
az egész dolgozó emberiséget éretté tette az állam életében való tevékeny közreműködésre,
a népjogokra, a műveltségre és az élet legszebb javainak élvezetére." (Beszéd az Iparművészeti
Társulat 1917 május 6-i közgyülésén)
Több mint szimbolikus jelentősége van e vérzivataros időkből fennmaradt
minden, a korabeli műveltséggel, az ország művészeti hagyományaival, az
iparművészettel foglalkozó emléknek. Ilyen az 1912-ben felépített, majd ezután
díszitett Mester utcai iskola is.
Kőrösfői Kriesch Aladár 1917. július közepén kezdte meg a hátsó főlépcsőházba
tervezett képének falra vitelét, Budapest székesfőváros megbízásából. Az iskola
1917-18. tanévi értesítője büszkén számol be arról, hogy „Folyó iskolaévünk egy
nagy művészi eseménnyel kezdődött. Szeptember hó közepén fejezte be Kőrösfői
Kriesch Aladár festőművész iskolánk lépcsőházának díszítésére festett freskóját. A
nagyszerű műalkotás ünnepélyes leleplezésére számos törvényhatósági bizottsági
tag is megjelent és a gyönyörű freskót megtekintette Bárczy István polgármester
úr is."
Körösfői ez alkalommal a következőket jegyzi fel naplójába:
„Befejeztem a Mester utcai kereskedelmi iskolában freskómat. Gabonáshajót kirakó munkások -
háttérben a budai várral. Kísérlet a modern éleinek monumentális felfogására. Egyúttal a
plain-aires napsütésnek a freskó lehetőségein belül való visszaadására".
A kép ornamentikus keretezését Leszkovszky György készítette (aki a zebegényi
templom dekorációját is tervezte)