Szecessziós építészet Jövő évben ünnepeljük a gödöllői művésztelep alapítója, Körösfői-Kriesch Aladár születésének 150. évfordulóját. Ez alkalomból Kriesch György, a művész unokája már idén emléktúrákat vezet. Jóllehet mind a 3 órás budapesti, mind az egész napos Budapest-Gödöllő-Zebegény-Vác túra élményét az élőszó, a jelenlét teszi felejthetetlenné, következzen egy kis bemutató a műalkotásokból.

A fiatalon elhunyt sokoldalú művész, aki az elsők között honosította meg a modern életvitelt nálunk, a művészet és iparművészet több területéről nagyszámú műtárgyat hagyott hátra. Ezekből választottunk ki néhány látványos freskót, amely biztos felkelti a látogatók érdeklődését.

Körösfői-Kriesch Aladár - Freskók
KATT a képekre a részletekért.

A stílusfordulat évei

Országháza - Vadászterem

Az automata villanyrendszer háromszor is lekapcsolta a nagyfényű lámpákat a Vadászterem freskói előtt, jelezve, hogy már három látogatócsoportnak szánt idő is eltelt, de Kriesch Gyuri zavartalanul folytatta előadását a képek történetéről. Persze a teremőrők mindannyiszor udvariasan visszakapcsolták a fényeket.

Erről az 1902-re elkészült két freskóról mintha manapság nem vennénk tudomást. Az Országházról szóló album a Vadászterem mennyezeti képet mutatja be és nem a terem fő freskóit. Márpedig e két nagyméretű falkép története révén és igy festői módjában is, Körösfői-Kriesch Aladárnak a korai stílusfordulatát mutatja be. Látszik, hogy ugyanaz a kéz rajzolta, mégis eltérőek.

Mi volt a két kép története és miben áll a stílusfordulat ?
KATT a baloldali képekre.


Körösfői-Kriesch Aladár - Freskók
KATT a képekre a részletekért.

Zeneakadémia, Budapest

Kultúrpalota, Marosvásárhely

A Liszt Ferenc Zeneakadémia 2012 végéig felújítás alatt áll, így Körösfői-Kriesch Aladár “Művészet forrása” cimű, talán a legismertebb freskójában most nem gyönyörködhetünk. De Kriesch Gyuri azért erről és a marosvásárhelyi Kultúrpalota freskóiról is beszél.

A Zeneakadémia freskóiról, a felavatás pillanatairól, a hiteles tanú, Nagy Sándor számol be könyvében, amelyből a továbbiakban idézni fogunk. Nagy Sándor leírja hogyan készültek a freskók és milyen váratlan fordulattal mentette meg őket a gödöllőiek barátja, az épp jelen levő finn művész, Akseli Gallen-Kallela a miniszteri hatalom kezéből.

A marosvásárhelyi Kultúrpalota, a magyar szecesszió remeke, amelynek belsejét a gödöllői művésztelep tagjai tervezték. Erről Bagyinszki Zoltán küldött nagylelküen több képet, mintegy előzetesként, készülő könyvéből.

KATT a baloldali képekre a szöveghez és a nagyobb képekhez.


Körösfői-Kriesch Aladár - Freskók
KATT a képre a részletekért.

Plébánia templom

Zebegény

A Zebegény felé tartó egy órás úton, nem véletlenül, Vácszentlászlón tartottunk pihenőt, ahol 1930-ban avatták fel Körösfői 11 évvel korábban készült Gránátvető szobrát. Zebegényben már az idős plébános vette át szót. A Havas Boldogasszony tiszteletére felépített templom 1906-1910 közt készült szecessziós stílusban, az erdélyi fatemplomok mintájára. Tervezői, Jánszky Béla és Kós Károly erdélyi polihisztor (építész, író, néprajztudós). A freskókat Körösfői vezetésével csak később, 1914-ben készítették

KATT a baloldali képre a nagyobb képekért.


Budapest

Mester utcai iskola

Körösfői-Kriesch Aladár - Freskók
KATT a képre a részletekért.

























Végszó

és köszönet


Történelmi távlatból ma már világosan látható, hogy habár a szecessziós műalkotások szépségét az első világháború után fél évszázadig nem értékelték és emiatt több Körösfői freskó is elpusztult, vagy tudatos határozat nyomán elpusztítottak, a magyar nemzeti művészet stílusa nagyrészt a gödöllői művészkolóniához kötődik, amelynek Körösfői-Kriesch Aladár volt a vezéregyénisége.

A művészet és iparművészet egyesítését célul kitűzve, a világ élvonalához felzárkozva alkotott, nemcsak a szemnek tetsző, hanem leginkább eszméket kifejező formákkal, a régi hagyományokat ötvözve a modern stílussal. Ezek mellett a magyar népi mondákban, a népművészetben meglátta azt a forrást, amely őszinte emberi érzéseket tartalmaz, és ami egy művészetet nemzetivé tehet. Tervezz világszinten, de cselekedj a konkrét helyhez kötötten, mondjuk ma, a globalizációt elismerve, de ugyanakkor ellensúlyozva is. Ez Körösfőinek életében, a század elején, sikerült. És nekünk, ma?

Végül, de nem utolsó sorban köszönet Kriesch Györgynek a lelkes túravezetésért. Levelezési cime katigyuri87@gmail.com








/

Emléktúra 2012
Budapest, Országháza, Vadászterem, Bőlényvadászat (Attila megmenti Budát), 1902
Budapest, Országháza, Vadászterem, Halászat a Balatonon a XV. században, 1902
Bölényvadászat (Attila megmenti Budát)

A képek egyidőben készültek, egy a festőjük is, de festői elképzelésben, kifejezésmódban eltérőek. Ha más a téma, lehet más a stílus is - egyszerű lenne ezt kijelenteni és ezzel akár mindjárt be is fejezhetjük. Állításunk viszont az, hogy a Körösfői-Kriesch ezekben az években egy stílusváltás időszakában van, ami hozzájárul a képek közti különbségekhez. Melyek ezek ?

Ha az első képen a különleges eseményen van a hangsúly, a második inkább korrajz mint történés, nem annyira irodalmi, mint képi gondolatokat tartalmaz, jelképszerű alakok szerepelnek rajta.

A vadászat képe a dinamikusabb, a kompozíció átlós szerkezetű, a testek kavarognak, egymást fedik különböző mélységi szinteken. A halászat viszont nyugodtabb kép, vízszintes kompozíció, néhány szinten helyezkedik el minden szereplő. A kép bal oldalán mintegy megfigyelő szerepben néhány személy. Az első képen így lesz hangsúlyos a cselekmény, a másodikon pedig inkább a gondolat.

Na most mondhatja az olvasó, hogy mindez nem meglepő, mivel a vadászat egy dinamikus, a halászat pedig egy nyugodtabb foglalkozás :-) Ez igaz, de csak részben oka a finom stílusbeli különbségnek. A valóság az, hogy Körösfői ebben az időben tér át az akadémikus, historikus festészetről, a szecesszió felé közelítő, sík formákkal építkező, jelképeket használó modernebb festészet felé.
Halászat a Balatonon a 15. században

A vadászat képen Körösfői, mestereihez Székely Bertalan és Lotz Károly dinamikus képeihez közelit inkább, amíg a halászat képen már az századvég új európai festőnemzedék stilusához. De fontos megjegyeznünk, hogy ez a stílusváltás más mint az Európában nemsokára jelentkező festői modernizmusoknak a múlt tagadása! Körösfői nem felváltani akarja a tradicíót, hanem összeépíti a szecesszióval, a jó hagyományok megőrzése szellemében.

A cselekményt hangsúlyozó, historikus jellegű stílushoz a Bölényvadászat után Körösfői már sohasem fog visszatérni. A következő freskói mind síkszerű, szimbolikus alakokkal teli, erősen vonalas rajzolatú kompozíciók lesznek.

Erre most legjobb ha Körösfői legjobb barátját, Nagy Sándort idézzük, aki röviden ugyan, de utal a stílusbeli különbségekre, azok okaira.

Ő írja meg, hogy a Bölényvadászat "első vázlatok egyikét Benczúr leszavazta. Nem lett volna olyan benczúreszk, az igaz, mint a mostani, de sokkalta érdekesebb falkarakterű kompozíció volt, egy síkban tartott heroikus tájképpel." Nagy Sándor, Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral, Gödöllői Városi Múzeum kiadványa, 2005"

Nézzük tovább meg ezek fényében a képek részleteit...

Bőlényvadászat (Attila megmenti Budát), 1902, részlet
Bőlényvadászat (Attila megmenti Budát), 1902, részlet
Halászat a Balatonon a XV. században, 1902, részlet
Halászat a Balatonon a XV. században, 1902, részlet
A festő legyen az épület (és az élet) szolgálója
Budapest, Zeneakadémia, A művészet forrása, falkép, 1907
Budapest, Zeneakadémia, A művészet forrása, 1907

Dióhéjban:

S AKIK AZ ÉLETET KERESIK
ELZARÁNDOKOLNAK A MŰVÉSZET FORRÁSÁHOZ.
Körösfői hite szerint - ami a gödöllőiek általános felfogása is lett - a művészet életörömöt fakaszt a szemlélőben, a művész nem önmagának, hanem mintegy romantikus felfogásban az embertársai boldogulásáért dolgozik.

Még a reneszánsz előtti időkből az a művész volt a példakép, aki mesterembernek számított, templomok falképeit festette, és nem az egyéniségével tünt ki, inkább a közösséget szolgálta . Innen erednek ezek a kora reneszánsz formák és szereplők a Raffael előtti festők stílusában, akiket Körösfői is tanulmányozott és szeretett, a XIX századi preraffaelita festőkhöz hasonlóan.

Ez elvontabb tartalmak szemléltetését pedig úgy vélte, akkor éri el, ha jelképekben, szimbolikus alakokon keresztül fogalmaz. Körösfői tehát szimbolikus alakokból, dekoratív elemekből komponált. A freskó nem egy esemény képe, hanem inkább egy festői vallomás a művészet és az élet, az inspiráció és az emberek kapcsolatáról.

Nagy Sándor a freskóról:

"A forrásfőn öt géniusz kapaszkodik össze, gyönyörű szép akt figurák, talán az irodalom, zene és képzőművészetek, amelyek aranyos bíbor palásttal takarják el a nyomorult valóságát az életnek. Komoly, meghatott bölcsek, tudósok, zenészek színes csoportja köti össze és ad testet a kompozíciónak. Itt Aladár szinte önmagát múlta felül. Ha az egész büszke nyugatot összejárjuk, akkor se találunk ilyen csillogó színű frescot."

"Képszentelőt rendezett a kultusz mikor készen lettek a freskók. Korán indultunk el Gödöllőről, de mire bevergődtünk a Zeneakadémiáig, már jöttek onnét kifelé is... Egyszer csak mit látok? Jön le az emeletről a miniszter és vele heves beszédbe elegyedve Gallen-Kalela! Majd sóvá lettem. Nem tudtuk, hogy megérkezett, még pedig ezúttal hivatalos fogadtatásban is részesül, s így hívta meg a miniszter a kocsijába...Aladár, meg sok hivatalos nagyfejű hullámzanak le a lépcsőkön, Aladárnak az arcán két piros folt, mint lángrózsák. Mi történhetett? Kikisérik a minisztert. Most jönnek vissza, Gallen is. Még most is hevesen beszél franciául, németül, összekeverve is."

   - Hát ilyet! mert mezítelen alakot látott, az neki erkölcstelen, az ő minisztersége alatt ilyen nem készülhet, le akarta vetetni. Mondtam, ő csak egy kis időre miniszter és felelős, de Kriesch művész marad, aki még sok kiváló dolgot fog produkálni hazájának.

"Így mentette meg Gallen Aladárnak egyik legjelentősebb képét a miniszteri hatalom önkényétől... Ott hallgatta S..Tz néni mindezt, aki büszke volt, hogy az ő kis tiszta leánya modellt ülhetett a főalakhoz. Lelke mélyén meg volt sértve. Az én leányomról mondja az a hosszú miniszter, hogy erkölcstelen? Kikaparom a szemét, ha a közelébe jutok. És szinte sírt a méltatlankodástól."

Nagy Sándor, Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral, Gödöllői Városi Múzeum kiadványa, 2005

Budapest, Zeneakadémia, A művészet forrása, részlet, 1907
Marosvásárhely, Kultúrpalota, Körösfői-Kriesch Aladár: Táltosok, falkép, 1912 (Bagyinszki Zoltán felvétele)
Marosvásárhely, Kultúrpalota, Táltosok, 1912

Dióhéjban:

S AKIK AZ ÉLETET KERESIK
ELZARÁNDOKOLNAK A MŰVÉSZET FORRÁSÁHOZ.
Romantikus mottó - de mennyire igaz? Nos, volt egy idő, 1912-13, volt egy hely, Marosvásárhely, és volt egy ember Bernády György, akinek az álma, és ezzel a gödöllőiek álma is valóra vált. Mind a mai napig magyarok és a nagyvilág, csoportjai - mintegy zarándokhelyet - keresik fel a Kultúrpalotát, művészi ékességei, a freskók, üvegablakok, mozaikok miatt.

Az épület - Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján - 1911-13 közt épült, lehetőséget adott a gödöllői művészeknek, hogy az összművészeti törekvéseiket tökéletesen megvalósítsák. Az építészet és képzőművészet itt csodálatos egységet alkotnak: Körösfői-Kriesch Aladár freskói a bejárati előcsarnokban, szintén tőle a mennyezet gazdag díszítése, az első emeleti Tükörtermeben Thorozkai-Wigand Ede és Nagy Sándor üvegablakai Róth Miksa kivitelezésében, Kallós Ede domborművei a homlokzaton, Falus Elek faldíszei, stb. Mind rokon felfogásban készültek, alkotóan merítve a magyar népművészetből, a magyar-hun mitológiából és a történelemből.
Az épület, a hajdan volt mozi, jelenleg hangversenyterem mellett, további kulturális intézményeknek ad otthont, a képzőművészeti múzeum és az egy millió kötetes könyvtár is itt található, a kisterem pedig irodalmi estek, előadások szervezésére ad lehetőséget. A Kulúrpalota, építése óta az ott élő magyarok öntudatának jelképe volt és maradt, alkotói kivánsága szerint.

BERNÁDY GYÖRGY DR.: A MAROSVÁSÁRHELYI KÖZMŰVELŐDÉSI HÁZ.

Itt most Bernády, a város polgármestere írja le érzéseit, miután a kormánytól támogatás lehetőségéről értesül, tervei megvalósításához: "Örömtől eltelten távoztam s úgy éreztem, hogy meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy a magyar kultúra dicsőségére, az erdélyrészi magyarságnak megerősítésére, a magyar társadalmi osztályokat elkülönítő válaszfalak mielőbbi ledönthetése érdekében valami nagyot, nemeset és szépet teremtsünk."

"A minisztériumból Komor és Jakab műépítészek irodájába siettem. Útközben ezer terv cikázott agyamon keresztül. Amikor a műépítészek irodájába fölértem, tisztában voltam azzal, hogy a tervezendő műnek minden ízében magyarnak kell lennie, hogy a marosvásárhelyi Közművelődési Háznak a magyar történetből és a székely népmondákból merített tárgyú képző- és iparművészeti remekek kincsesházának kell lennie, hogy az abban elhelyezett intézményeknek a tudós és írástudatlan, a hatalmas és alacsony sorsban levő, a gazdag és szegény előtt egyaránt nyitva kell lenniök"

A színvonalas munkát a város többi vezetőivel egyetértésben kellett megvalósítani. Erről: "Sokat tanakodtam, akadékoskodtam, laikus létemre sokat kritizáltam és talán feleslegesen sokat vitatkoztam, amíg egymást meggyőzve Körösfői Kriesch Aladárnak és Nagy Sándornak Róth Miksa által készített remek üvegmozaikjai, Kallós Edének Haraszti és társa által készített bronz-reliefjei a Közművelődési Ház homlokzatára kerültek. Ugyanilyen nehézkes voltam a belső berendezés, az épület belsejének díszítése kérdésében is. Hosszas tárgyalások és viták után, sok akadállyal megküzdve festette meg Kriesch Aladár a Közművelődési Ház vesztibüljének a „Táltosok" és a „Székely mesemondás" című freskóit..." (MAGYAR IPARMŰVÉSZET, 1913, 10 SZÁM)


Körösfői-Kriesch Aladár: Kezeit kitáró nőalak, 1912 körül, vázlat a Marosvásárhelyi Kultúrpalota falképéhez, Gödöllői Városi Múzeum
Marosvásárhely, Kultúrpalota, mennyezet dekoráció, jobbra a Székely mesemondás falkép egy része, 1912 (Bagyinszki Zoltán felvétele)
Marosvásárhely, Kultúrpalota, mennyezet dekoráció, tervezte Körösfői-Kriesch Aladár (Bagyinszki Zoltán felvétele)
Zebegény, Plébánia templom, freskók a déli falon
Zebegény, Plébánia templom

A pedagógiai feladat:


A freskókon az Iparművészeti Főiskola végzős növendékei, Körösfői tanítványai dolgoztak. Körösfői a templom kifestését művészet-pedagógiai feladatként fogta fel, a tanítványainak többé-kevésbé szabad kezet adott. Az összefoglaló tervezést tanársegédére bízta.

"Az idea lényegében csak egy agyban születhetik meg. Az egész templom dekorációjának — mint ideának — megoldását tehát két év előtt végzett tanítványomra — és akkori tanársegédemre — Leszkovszky Györgyre — bíztam. Neki kellett az egész templom színakkordját, a folt- és vonalelosztást — úgyszintén a figurális freskók kompozícióit — számos, kísérletező, kisebb vázlatokban megállapítani — úgyszintén az ornamentális részekhez is apróbb vázlatokat készíteni."

"Úgy a vázlatok megtervezésénél, valamint a kartonok megrajzolásánál lehetőleg nem avatkoztam bele sok korrekturával, de iparkodtam bele nem fáradni annak újból és újból való hangsúlyozásába, hogy néhány szín akkordjának, néhány vonal és foltbeli aránynak a megkeresése és kiérlelése a fő — és hogy a részletet mindig és mindig alá kell rendelni — ez alá a nagy alapgondolat alá." - írja a Magyar Iparművészet 1914 év 9. számában megjelent beszámolóban.

1914 a háború kitörésének éve. És ez még az az év, amikor még a bátorság, a hazafiság volt a meghatározó, amikor a háborútól minden áldozata mellett vártak valami megújulásfélét. Még a templomi freskófestés területén is...

Fieber Henrik: Monumentális templomi festészet
- részletek a tanulmányból


"A zord idők megkomolyítják az embereket; az élet mélységesebb értékelése, az ideális javakért való véres küzdelem, az egyéni célokon kívül eső közös érdekek előtérbe nyomulása kizavarnak kicsinyes látókörünkből, olcsó élvezeteink hínárjából és emelkedettebb, összefoglalóbb világnézetre emelnek. Az emberiség közös nagy javai : a haza és vallás, áldozatkézség, önzetlenség megtisztultan és ragyogóan kerülnek ki a háború tüzéből."

"Ez a belső felé forduló tekintet, a merőben külső csillogásnak elértéktelenedése pontot tesz az impresszionista és naturalista művészet fejlődési vonalára."

"Eddig ugyanis a fényképszerű hűség és pontosság volt minden művészi alkotás próbaköve és értékmérője, amiből természetesen monumentális hatás nem sarjadzhatott ki."

"A zebegényi templomból a múlt századi művészetnek két démonát füstölték ki : a naturalista-másolást és a morális művészet régi hagyományait megvető vászonfestési felfogást. Helyettük a stilizáló művészet és a freskófestés stiláris felfogása iktattattak jogaikba."

"E munka művészi értékelésébe részletesen nem bocsátkozhatunk, mert hiszen nem egy művésznek önálló, sajátos munkájáról van szó, hanem Kriesch tanár csodálatos tanítómesteri művéről, amelyet vezetése alatt az iparművészeti iskola növendékei végeztek. Kriesch zseniális szellemének csak tükörvetülete. De így is úgy érezzük, hogy a kora-reneszánsz nagy mestereit kell felkeresnünk, míg hasonló művészi értékű és szellemű munkára akadunk. Zebegényre pedig irigykedve gondolunk."

Magyar Iparművészet 1914 év 9. szám

Zebegény, Plébánia templom, a Boldogasszony freskó a déli falon
Zebegény, Plébánia templom, Szentély
Zebegény, Plébánia templom, freskók az északi falon, Nagy Konstantin látomása, a kép hátterében katonák ezrei
Korabeli fénykép, Magyar Iparművészet 1914 év 9. szám
Leszkovszky György vázlata, és ugyanannak mai fényképe
Budapest, Mester utcai iskola, A gabonáshajó kirakodása, 1917
Zebegény, Plébánia templom

Mai helyszíne a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola (volt Mester utcai iskola), Budapest, Mester utca 56-58. A kép témája: a közeli ferencvárosi malmokhoz tartozó dunai kikötői munka. Különleges plasztikai megoldás, amint a zsákok keretbe foglalják a fejeket, mintegy szentté avatva a várost élelmező és a városért dolgozó munkásokat.
Az első világháború negyedik évében már nagyon kezdtek rosszra fordulni a dolgok. Magyarország polgáraiból több százezer halt hősi halált, a sebesültek száma ennek többszöröse volt, az intézmények egy része korházzá alakult át, a művészeti élet is megbénult.

Bárczy István, aki Budapest polgármestere volt ekkor, már az ország újjáépítésben gondolkodik, még szellemi téren is. "Akár ellenségeink táborába tekintünk át, akár a mi magunk és szövetségeseink politikai életében erjedő folyamatokat figyeljük, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a világháború az egész dolgozó emberiséget éretté tette az állam életében való tevékeny közreműködésre, a népjogokra, a műveltségre és az élet legszebb javainak élvezetére." (Beszéd az Iparművészeti Társulat 1917 május 6-i közgyülésén)

Több mint szimbolikus jelentősége van e vérzivataros időkből fennmaradt minden, a korabeli műveltséggel, az ország művészeti hagyományaival, az iparművészettel foglalkozó emléknek. Ilyen az 1912-ben felépített, majd ezután díszitett Mester utcai iskola is.

Kőrösfői Kriesch Aladár 1917. július közepén kezdte meg a hátsó főlépcsőházba tervezett képének falra vitelét, Budapest székesfőváros megbízásából. Az iskola 1917-18. tanévi értesítője büszkén számol be arról, hogy „Folyó iskolaévünk egy nagy művészi eseménnyel kezdődött. Szeptember hó közepén fejezte be Kőrösfői Kriesch Aladár festőművész iskolánk lépcsőházának díszítésére festett freskóját. A nagyszerű műalkotás ünnepélyes leleplezésére számos törvényhatósági bizottsági tag is megjelent és a gyönyörű freskót megtekintette Bárczy István polgármester úr is."

Körösfői ez alkalommal a következőket jegyzi fel naplójába: „Befejeztem a Mester utcai kereskedelmi iskolában freskómat. Gabonáshajót kirakó munkások - háttérben a budai várral. Kísérlet a modern éleinek monumentális felfogására. Egyúttal a plain-aires napsütésnek a freskó lehetőségein belül való visszaadására". A kép ornamentikus keretezését Leszkovszky György készítette (aki a zebegényi templom dekorációját is tervezte)

Budapest, Mester utcai iskola, A gabonáshajó kirakodása, 1917
Körösfői emléktúra 2012