Szecessziós Magazin

Ady Endre a szecesszióról...

és Lesznai Anna szecessziós Ady illusztrációi
(valamint kitűnik Ady és Lesznai barátsága)

Molnár Katalin összeállításából
Első rész

Molnár Katalin sok éve foglakozik a kaposvári szecesszióval. A Takáts Gyula megyei és Városi könyvtár munkatársaként részletesen bemutatta a kaposvári szecessziót a könyvtár honlapján www.mvkkvar.hu/kiallitas/szecesszio.php.

Ez a munka, amit a 2013-as Szecessziós Világnapra küldött, egy új sorozatunk első része. A cikksorozat témája - Mit írtak a szecesszióról a századelő művészei, írói. Hogyan látták ők azt, amit nekünk újra kellett felfedeznünk, miután sok évre megfeledkeztünk a századforduló ez áttőrést jelentő mozgalmáról.

Az első rész Ady jővőbe látó véleményét idézi a szecesszióról, és az Ady Endre - Lesznai Anna közti, a költő és több könyvének illusztrátora közt meglevő baráti kapcsolatot mutatja be műveik tükrében.

Lesznai Ady könyvillusztrációi kapcsán

Az a tény, hogy Ady Endre több kötetét Lesznai Anna illusztrálja, annak nem csak az volt az oka, hogy mindketten a Nyugat folyóiratban publikáltak, de szerepe volt a köztük levő barátságnak is. Ehhez is megpróbál irásbeli utalásokat bemutatni a cikk, túl a rajzok életvidám, szecessziós jellegén.

KÖSZÖNET

Köszönettel tartozunk a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, valamint filiáléjának, az Ady Endre Emlékháznak, hogy lehetővé tették a Szecessziós Magazin számára az Ady kötetboritók közlését.

Ady Endre: A szecesszió

Debreceni Hírlap, 1899. április 19.

mi pedig a morális hagyományokat illeti, Anglia már meg volt halva a tizenkilencedik század végén. A közgazdasági hatalom, amely csak néhány csoport között oszlott meg, zsarnokivá, önkényessé vált, elnyomva a lakosság erélyét és az ipari vállalkozást. A zsoldos háborúk és a visszatorlások megosztották a nemzetet. Az elaggott királyné alatt nem volt udvar, nem volt földarisztokrácia, mivel a föld tönkre volt téve, ki volt merítve. Csak egy istent imádtak, az aranyborjút, s csak az ő prófétái voltak az urak. A botrányok szaporodtak, a fényűzés és korrupció, a társadalmi hipokrízissel együtt orgiákat ült. Egyszóval a civilizáció betetőzte munkáját azáltal, hogy elnyomta az egyéniséget, az angolok, ez a férfias faj, elcsenevésztek azáltal, hogy fölvették az általuk meghódított barbárok szokásait, s így a brit birodalom a legszomorúbb kilátások közt ment át a huszadik századba…"

Blackwood Magazine angol folyóiratban ezt a jóslatot mondja angol népének egy kétségkívül mély gondolkodású író, mint a jövő század Gibbonja. Komor, vigasztalan kép az, amelyet ő lát. Annál komorabb, mert a jelen csakis ilyen jövőt szülhet. Nemcsak Angliáé ez a jövő, többé-kevésbé mindnyájunké. A miénk is. A mai civilizáció elnyomja az egyéniséget. Ezt mondja a "jövő Gibbonja". Nagy igazság, mely minden szívben él, csak hangot mernek neki oly kevesen adni!... Pedig ez az igazság a kor minden problémájának alapja. Az immár elkerülhetetlen társadalmi reformoknak ebből kell kiindulni: Mert az egyéniség elnyomva nem sokáig lehet!

Ady Endre: A szecesszió

(folytatás)

história bizonyítja, hogy a legvéresebb átalakulásokat az egyéniség szabadulási törekvése szülte. Az elnyomott egyéniség még nem fegyverrel csinál forradalmat, de harcát megkezdte! Egyelőre a legmagasabb téren folyik a harc. A művészetben, irodalomban. A régi korlátok hívei gúnyolják az apostolokat, félreértik törekvésüket, s legjobban félreértik e törekvés alapját. A nagy tömeg divatnak tekinti, pedig az egy nagy világátalakulás első, igénytelen előcsatározása. Hagyjátok hát a szecessziót ti, kik a korlátok bábjai vagytok! Forradalom és emberek kellenek hozzá, nem divatbábok. A szecesszió új, átalakított világából fog erre a korra visszatekinteni a jövő század Gibbonja!

Debreceni Hírlap, 1899. április 19.

Lesznai Anna festett versei

...a tündérkertet féltenünk kell...

esznai Anna versekkel kezdte, versei a Nyugatban jelentek meg, ahol poétaságát már korán elismerték, Ady úgy említi szeretettel a költőnőt, mint az ők "gyengén is erős poétanővérüket". De nem sok idő kell és kiderül, hogy Lesznai Anna rajzait, hímzésmintáit is nagyra értékelik a kortársak, aki a saját és a művésztársai költeményeit, meséit sorra illusztrálja. Ezek a szecessziós dekorációk ahol a virágok mindig nyílnak, ahol mindig június van, ahol mindig tobzódnak a színek, a sohse el nem múló nyarat mutatják Lesznai Anna lelkében, ellentétben a kor többi, borongósabb szecessziós művészeivel. De ezt a mindig gyönyörűen virágzó kertet őríznünk és féltenünk is kell, nem egy írása, költeménye figyelmeztet erre:

álunk Liszkán olyan, mintha ezer éve volnánk egy tündérkertben, ahol mindig vasárnap van. De ha egyszer egy gonosz boszorka ránk eresztené a hétfőt, akkor el muszájna menekülni innét. Ezért mindig féltem is Liszkát, amióta csak emlékszem, még evés közben is eszembe jut. Ha nem kellene félni, én volnék a legboldogabb lány a világon."

Lesznai Anna költői mesevilágában, mondhatjuk úgy is virágos kertjében mi sem természetesebb, hogy Ady is viráglényként él. A Nyugat folyóirat 1909-es 10-11.számában így ír róla:

e ő mindenek közül a földből buggyant "csudálatos ember-virág." Bús ősi keserű földnedv pereg sűrűn erezett levelében - fájhat ő néki - kiben annyi a nagy, szent természet, hogy emberré száműzve, szorítva, különvált magános létre kellett ébrednie. Mert hiszen silány, szomorú dolog az emberi sors, csak, akkor szép akkor ér valamit, amikor megfeledkezünk magunkról - sajátos emberi létünk fájdalmas "én" korlátairól." (Lesznai Anna: Adyról)

Döntse el most a kedves olvasó, hogy több-e ez mint barátság vagy sem, illetve azt, hogy Lesznai Anna fenti mondatai már az igényes költemények rangjára emelkednek-e vagy sem. Tény az mindenképp, hogy fogalmazása mintha rajzainak megszövegezése lenne, szecessziósan díszített, sok jelzővel "cirógatott" (ahogy Ady írta róla a Hazajáró versek című kötetéről írott kritikájában).

Ady Endre: ŐSZI, PIROS VIRÁGOK

Lesznai Anna asszonynak ajánlva

ŐSZI,
PIROS VIRÁGOK

Lesznai Anna asszony, aki olyan jóságos, drága barátom, szeretni fogja talán ezt a verset, s megvédi bántói ellen.

Az Ősz piros virágait
Ismeritek, kis lyányok, akik jöttök
S félős, nevető vágyakkal köszöntök.

Az Ősz piros virágait,
Pirosaknak a leg-legpirosabbját
Mosti napjaim és nótáim adják.

Az Ősz piros virágait
Küldöm hozzátok ingyen vagy cserébe,
Hogy kegyetlen, kis kezetek letépje.

Az Ősz piros virágait,
Óh, drága, véres élve-virágok:
Így temetkeznek a büszke királyok.