Második rész

A Bálint és Jámbor építészpáros szecessziós munkásságát bemutató írás első része itt olvasható. A szerző - Merényi György - itt az 1908 utáni, késő szecessziós épületeiket és enteriőrjeiket mutatja be.

Szerzői jog

Az oldalon található szöveg, valamint a fényképek szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk, közlésük feltételekhez kötött, a képek forrásait a képeknél tüntetjük fel.

A képszerkesztésről

A képsorozatok és a jobb oldali kis ikonok nyomán jól áttekinthető táblázatokat hozunk, a bőséges képanyag rendezett és kényelmes kezeléséhez. Ezeket indítva tallózhatunk a képsorozatokból, a kiválasztott képet pedig az írásban vissza is kereshetjük, stb.








Vármegyeháza (1910-1913), Debrecen


Katt a képre. Ezen az oldalon minden kép képsorozatot indít vagy nagyítható

S

zecessziós építészetünk e gyöngyszemét Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján Debrecen első vendég fogadójának, a Fejérló Szállónak helyén építették fel 1911-1913-ban. A Zsolnay pirogránit cseréppel fedett és homlokzatán ezzel tagolt, belső udvaros és eredetileg hátsó szárnyakkal is nyújtózkodó, négyszögletes alaprajzú épület a késői szecesszió magyar változatának egyedülálló példája. Piac utcai főhomlokzatát a vakolt felületek és a pirogránit keretezések (erősen stilizált népi ihletésű ornamensekből álló füzérek) vertikálisainak kontrasztja karakterizálja.

A

szimmetrikus homlokzat első emeleti szakaszán a díszteremnek Kernstock Károly tervezte üvegablakai magasságában négy fegyveres hajú vitéz pirogránit szobra áll őrt. Legfelül a huszártorony csúcsán Árpád fejedelem szobra, a homlokzat közepén pedig Hajdú vármegye szintén pirogránitból készült címere látható.



A

z épület attrakciója - a homlokzat tagolásában is feltűnő - üvegablakokkal ékes, Árpád-terem. Az elegáns díszterembe lépve feltűnő, hogy szerkezetének íveit mindenütt erősen stilizált elemekből szövődő, ragyogóan fehér dús ornamentika borítja. A terem egységes fehér felületei a hét honfoglaló vezért ábrázoló színes ablakokon beáramló, a megye településeinek címerein végig futó fényekkel, az iparművészeti remekmű bronz csillárokkal, varázslatos hangulatot árasztanak. Kernstok Károly kartonjai nyomán Waltherr Gida műhelyében készültek a honfoglaló hét vezért ábrázoló színes üvegablakok. A pazar kovácsoltvas munka (főkapu rekesztőrácsa, a lépcsőházi betétek, nyílászárók díszei) debreceni mester Losonczy István, a geometrikus formákból építkező hatalmas rézcsillárokat és egyéb lámpatesteket pedig Kissling Rudolf és fiai, a sötétre pácolt falburkolatok és bútorok pedig Kramer Henrik műhelyének munkáját dicsérik.

E

llentétben a szecessziós épületek nem egyszer színes belsőivel, a megyeháza enteriőrjeinek és dísztermének egyik titka éppen a visszafogottság: a világos, illetve a fehér felületek és a sötét, - leginkább barna burkolatok - kontrasztja egészül ki a monumentális réz világítótest kompozíciókkal. (A díszteremnek a háborúban sérült két szélső üvegablaka újabb terveit Tamás Ervin festőművész készítette 1986-ban, ekkor újították fel a teljes épületet is.)











Megújuló építőművészi szemlélet?


É

pítőművészi szemléletük változását reprezentálja az egykori Számvevőszék épülete is (ma a Külügyminisztérium tömbjének a része), érdemes tehát e szempont szerint alaposabban is szemrevételezni.

Az egykori Állami Számvevőszék (1909-1914), Budapest



M

int minden rendes monarchia korabeli épületnél, 1909-ben a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék Margit rakparti (ma: Bem rakpart) leendő székháza részére is tervpályázatot írtak ki. Ennek első díjasai az akkor már közös építészirodában dolgozó Bálint Zoltán és Jámbor Lajos voltak. Az intézmény 1870–1949 között működött, feladata pedig — a rendszerváltás óta ismét működő állami számvevőszékhez hasonlóan — „Az állam bevételeinek és kiadásainak, az államvagyonnak és az államadósság kezelésének s általában az állam számvitelének ellenőrzése”. Az idézett 1870. évi XVIII. törvény rendelkezett a számvevőszék személyi állományáról is: elnök, főszámtanácsos, valamint kellő számú számtanácsos, segéd, és kezelőszemélyzet.

A

Ferenc József uralkodása alatti hosszú évtizedekben alaposan megnőtt hivatali apparátus megfelelő elhelyezésére kiírt pályázatot nyerte meg az akkor már jól ismert, pályájuk csúcsára érkezett építészpáros. Tizenhárom pályaművet bírált el az a héttagú bizottság, amelynek munkájában Hauszmann Alajos, a Királyi Vár, valamint Neuschloss-Knüsli Kornél, a fővárosi állatkert elefántos főbejáratának tervezője is részt vett. Hivatali épület tervezése rutinmunkának számít: az építész leginkább folyosóról nyíló irodahelységek sorát rendezi el valamilyen formában. Az épület különlegessége: a földszint nagy részét elfoglaló elnöki és elnökhelyettesi lakásokkal együtt történő tervezése volt. Sokszobás, nagy és kis szalonnal, dohányzóval, úri szobával, a hivatalba vezető lifttel felszerelt lakások voltak ezek.



K

orabeli szakfolyóiratban az akkori előírások szerint közölték a tervpályázat eredményeit. Meglepetés is ér rögtön bennünket, hiszen nem a pályázati terv szerinti homlokzattal készült el az épület. Ha összevetjük a pályázati terv és a Fővárosi Levéltárban található újabb terveket, akkor egy egyszerűbb, geometrikus elemekkel tagolt épület képe bontakozik ki az utcai és az udvari homlokzatokon. Ez utóbbiak alapján egy elegánsabb irodaház született meg a kivitelezés során 1912-ben. A Baumgarten Sándor által tervezett és a szintén 1912-ben elkészült szecessziós bérpalotával egybeépült - több mint száz évet megélt- tömb- az 1970-es években lett szakszerűen felújítva (ekkor lett átalakítva a Baumgarten- féle épület is és került ide a napjainkban minisztériumi épületként használt együttes főbejárata) és ebben az állapotában várja a mai szemlélőt.

B

álint és Jámbor munkásságán végig tekintve a Nemzeti Színház 1912-ben kiírt pályázatán második díjat nyert munkájukon is látható a késői szecesszió geometrikus világához igazodó homlokzatalakítás. Ennek a számvevőszéki épülethez hasonló formái köszönnek vissza majd az általuk tervezett debreceni Püspöki-palota (valójában bérpalota elegáns lakásokkal) azidőtájt felépült épületén is. (E két épületről képek, illusztrációk lentebb találhatók)

A

három utcára (Fő utca, Ganz utca és Bem rakpart) néző háromemeletes épület vertikálisan tagolt arányos homlokzataival is kitűnik a Duna parti épületek sorából. A vakolt-festett és a természetesen erezett barnás-vöröses tordasi kővel burkolt felületek finoman hangolt szín és formajátéka karakterizálja homlokzatait. A pesti oldalra néző –vakolt lizénákkal keretezett, stilizált növényi formákkal záródó féloszlop párral díszes- főhomlokzat mögött az egykori Számvevőszéki Elnöki és Főszámtanácsadói dolgozószobák helyén ma a külügyminiszter dolgozószobája és a miniszteri tárgyaló található. Az első emeleti párkányon allegorikus kőszoboralakok állnak. A lizénák felső részén az e homlokzatrészt záró geometrikusan formált timpanonról verték le az ötvenes évek elején az archív felvételen szerencsére látható koronás címerkompozíciót. A főhomlokzaton is túlnyúló stilizált timpanon párjait az oldalhomlokzatokon ma már hiába keressük. Egyedül ezek hiánya változás, egyszerűsödés az eredeti állapothoz képest.

A

szigorúan, geometrikus elemek játékából formált homlokzat egyedüli díszei a stilizált tulipános domború betétek. Itt már a lechneri örökségre történő szimbolikus utalások csupán. Ez az épület is teljesítheti a nagyra becsült mester óhaját, hogy nem utánzókat, hanem művészi elveinek újra értelmezését várja az őt követő nemzedéktől.





A

z Állami Számvevőszék épületén a „Gesamtkunswerk” szemlélet hatása is kimutatható: elegánsan formált lépcsőháza, ennek burkolatai, a stilizált stukkódíszek egységes gondolat jegyében születtek. Stilizált növényi ornamentika (tulipánmotívum) az épület homlokzatain azonban már csak jelzésszerűen, a felületeket összefogó formák középpontjaiba került. Ezeken a barnás-vöröses kőburkolat a világosabb vakolt részekkel egyfajta optikai hatáselemmé alakult át. Bizonyos értelemben összegzése ez mestereink szecesszióról alkotott elképzeléseinek. Ám ez az épületük éppen zárt tömegeivel, geometrikus rendbe soroló díszeivel már egy más, újabb építészeti világot is megidéz, előre mutat a korai modernizmus és az art deco világa felé.


Nemzeti Színház terve (1912), Budapest



A

Bálint és Jámbor tervezőpáros által a Nemzeti Színház épületére 1912-ben kiírt pályázatra beadott és ezen második díjat nyert munkájuk látványtervén is látható a késői szecesszió geometrikusan formált, racionálisabb világa a számvevőszéki épületükön is megjelenő íves sarokkal. Valójában a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán köszönne ránk.


A református egyház bérpalotája (1911-1913), Debrecen



A

debreceni Nagytemplom mellet megépült püspöki palota is ezzel a budapesti, vízivárosi épületet is megidéző elegáns homlokzati megoldással készült.






Hasonló íves sarok megoldások



  • Állami Számvevőszék - ma Külügyminisztérium (1909-1914),
      Budapest, II. k. Bem rkp.47.
  • Nemzeti Színház, pályázat, II. díj (1912),
      a Kiskörút – Rákóczi út sarki lebontott épület helyett
  • A református egyház bérpalotája (1911-1913),
      Debrecen, Hatvan u. 1.
  • Gr. Károlyi László bérháza (1910-1911),
      Budapest, V. k. Irányi u.25.







Villák és lakóépületek, 1908 - 1910

Hirsch Albert villája (1908-1909), Budapest



B

álint Zoltán és Jámbor Lajos későszecessziós jellegzetességeit viselik: Hirsch Albert villája (épült: 1909 -1910) a budapesti VI. kerületi Munkácsi Mihály utca 16. szám alatt, valamint a szintén a VI. kerületben az Andrássy út 130-ban épült lakóház , amelynek építtetője azonban Hirsch Jakab volt.

A

Kmety György utca 31. szám alatti , Lederer Károly által 1909-ben építtetett villa enteriőrjeiről készült archív felvételeken keresztül bepillanthatunk építészpárosunk enteriőrtervezői munkásságába is. A gazdag frankfurti családból származó Hirsch Albert a Hatvany családba házasodva építtette a jelzett villáját, pontosabban nyaralóként funkcionáló lakóházra kapta az építési engedélyt.


Lederer Károly villája (1908-1909), Budapest



H

asonlóképp Hirsch testvérének, Jakabnak, az Andrássy úti lakóháza is kétemeletes nyaralóként épült. Az új idők újabb stílusa jelentkezhetett így utóbbi épületben a historizáló palotákkal ékes Andrássy út legvégén. Léderer Károly szintén a már korábban ismertetett Bajza utcai házat építtető Léderer Artúr földbirtokos (csókai és pusztakengyeli birtokokkal) testvére volt. Utóbbi homlokzatalakítása rokonítható az V. kerületi Károlyi bérházéhoz: a téglaburkolat, az íves sarokmegoldások a fémdomborításos ornamensek mindkettőn karakteres elemek.


Gr. Károlyi László bérháza (1910-1911), Budapest



E

z az V. ker. Veres Pálné 15. és az Irányi utca 25. szám alatti, gr. Károlyi László építtette bérház (sarokház). 1911-ben épült későszecessziós épület. Arányosan tagolt tömegeivel, mészhomoktégla burkolatával, erkélyrácsaival, lábazatán a stilizált formákkal finoman díszített fém domborításos burkolattal sajátos, modern formanyelv hordozója. Az íves sarokmegoldás a Bem rakparti Számvevőszék épülettel is rokonítja.





Iskolák, 1912 - 1916

Felsőkereskedelmi Iskola, ma Petrik Lajos sz.k.i.(1914), Budapest



A

későszecesszió puritánabb, funkcionálisabb világa jól megfelelt e közösségi épületekkel kapcsolatos elvárásoknak. 1914-ben épült fel a budapesti, Thököly út 48–50. szám alatti egykori Felsőkereskedelmi Iskola (ma BMSZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolája). Az épület klinkertégla homlokzatait végletekig stilizált Zsolnay terrakotta ornamentika élénkíti. 1913-ra készült el Fiume (ma Rijeka, Horvátország)], Főgimnáziuma.

I

skolaépületek közül kiemelném a liptószenmiklósi (ma Liptovský Mikuláš, Szlovákia) Magyar Királyi Állami Főgimnázium épületét. 1913 és 1914 között épült fel az „L „ alaprajzú, három emeletes, nyeregtetős épület. Harmadik emeleti ablaksorának geometrikus elemekből fűződő látványos ornamensei és az épület északkeleti frontját záró, itt magasodó négyszögletes saroktornyának hasonló , -pártázatot imitáló- szalagjai teszik könnyedebbé a zömök épülettömböt. A vakolaton soroló terrakotta ornamensek színei és formái az erdélyi írásos hímzések motívumaiban kereshetőek. A többszintes ablakokkal tagolt zömök tornyon az egykori Zsolnay kerámia címer és felirat már nincs meg, csak archív felvételeken látható.

M. Kir. Állami Főgimnázium (1913-1914), Liptószentmiklós (Szlovákia)










A Grosz család sírboltja (1904), Budapest, Kozma utcai temető



F

unerális építményeik közül kiemelkedik a budapesti, Kozma utcai temetőben a Grosz család számára 1904-ben tervezett és felépített sírbolt. Meghökkentő formáiban, monumentalitásában egzotikus inka építményt is felfedezni vélünk. Igazi attrakciója azonban a belső opeionnal záródó álboltozat színes Zsolnay-kerámiából készült bibliai ihletésű kompozíciója: mázas elemeket összefogó apró eozin lapokból kirakott hátterű szecessziós remekmű. Az Édenkertet szimbolizáló ábrázolások utalnak a jámbor életet élőkre. Ők haláluk után Isten üdvösségében részesülve fényességben élvezik az isteni glóriát.






Szobortalapzatok

Az Erzsébet emlékmű pályázat (1902), Budapest



É

pítészi és környezetalakító munkájuk szerves része volt a szobortalapzatok tervezése: közülük kiemelendő az V. kerületi Vörösmarty-szobor építészeti eleme (1902), részt vettek az Erzsébet emlékmű több pályázatán Zala Györggyel, ahol 1902-ben és 1910-ben is első díjat kaptak. A Városligetben Ligeti Miklós Anonymus-szobrának (1903), ugyanitt Bezerédi Gyula George Washington szobrának (1906), a Népligetben Tinódi Lantos Sebestyén szobrának talpazatait tervezték (1907), alkotója szintén Bezerédi Gyula. (A Ligeti féle Anonymus-szobor és a Tinódi, ahhoz a tíz szoborhoz tartozik, amelyeknek költségeit Ferenc József adományozta. Tinódi szobra a Blaha Lujza téren állott, a volt Nemzeti előtt. 1955-ben helyezték át a Népligetbe.)






Megsemmisült művek

Mohács, a színkör faépülete (1903)



A

Mohácsi Nyári Színház 1904-ben nyitotta meg kapuit és 340 személy befogadására alkalmas épület volt.



Bornemissza–kastély enteriőr, 1911 körül, Felsőszivágy (Románia)



A

megsemmisült felsőszivágyi enteriőr, a szecessziós enteriőrtervezői munkásságuk összegzésének tekinthető. Gerő Ödön a "Magyar interiőrök, az iparművész Bálint és Jámbor" terjedelmes írásában (Magyar Iparművészet 16. évfolyam, 1913, 5. szám) a hallt érzékletesen mutatja be: "A felsőszivágyi kastély emeletes hallja a belső dekorációnak finom vizsgatétele. Festőiséggel, távlathatásokkal, a térbetöltés szépségeivel, összeegyeztetett monumentalitással és bensőséggel szolgál. Tulajdonosa Bornemissza Elemér báró élvezi a szépségeit. A sötétzöld csempével borított kandalló nagy angolos fülkéjéből a csarnokon végignézvén, pompás harmóniába verődik össze a nagy sokféleség: a végig vadászjelvényekkel borított sima falak, tövükben pácolt fenyőfaburkolat, a nagy sárgaréz normandiai csillár, a bőrbútor, az emeletnek szegő lépcső."






A háború után

Iparművészeti kiállítás (1930), Monza (Olaszország)



A

mint generációjuk legtöbb építésze, -így a Bálint és Jámbor tervezőpáros is- a háborút követően egy gyökeresen megváltozott világba érkezett. Alkalmazkodniuk kellett a megbízások megcsappanásához, egy újabb, a Monarchia korához (az „aranykorhoz” képest) szegényebb világ elvárásaihoz. Ekkorra már állott a XI. .kerületi. Budafoki út 9-11 szám alatti ház, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos saját bérháza (1908), amelynek műtermeiben dolgozhattak életük végéig. Átépítések, felújítások tervei vártak rájuk, amint például a Kertész utcai Fészek művészklub udvarának átépítése: itt a reneszánsz építészet formáit használták/adaptálták az alakítás során. Önálló munkájuk például a budapesti, X. kerületi. Üllői út 122–124. szám alatti – (Somfa köz – Zágrábi utca 5. – Zágrábi köz) székesfővárosi kislakásos bérházak (1925–1926). Kiváló enteriőrtervezői képességüket csillogtathatták meg utoljára amikor a monzai (Olaszország) nemzetközi iparművészeti kiállítás magyar szekciójának belső dekorációját tervezhették (1930). Itt már a tervezői tevékenységükhöz oly közelálló, a szecesszióból kinövő újabb művészi ízlésvilág, az art deco világa fogadta a látogatókat a kiállítás enteriőrjeiben.






Homlokzatok, burkolóanyagok


D

ekoratív homlokzataik anyagai: a klinkertégla, az általuk különösen kedvelt mészhomoktégla, a kőburkolat, a fémbetétek és a kerámia díszítmények alkalmazása:
  • Állami Számvevőszék - ma Külügyminisztérium (1909-1914),
      Budapest, II. k. Bem rkp.47.
  • Gr. Károlyi László háza (1910-1911)
      Budapest, V. k. Irányi u.25.
  • Hirsch Jakab háza (1910-1911),
      Budapest, VI. k. Andrássy út 130.
  • Felsőkereskedelmi Iskola , ma Petrik Lajos sz.k.i. ( 1914),
      Budapest, XIV. k. Thököly út 48-50.







Bálint Zoltán és
Jámbor Lajos műveinek listája

(összeállították: Bolla Zoltán és Merényi György)

     
  • Budapest, Ezredéves kiállítás: főkapu (1896), csak Jámbor.
  • Budapest, Ezredéves kiállítás: Pusztaszeri emléktárgyak pavilonja (1896), csak Bálint.
  • Szatmár (Románia): Pannonia Szálló és Vigadó (1899-1900)
  • Budapest, VI. k. Bajza u. 44.: Baruch Sámuel háza (1899)
  • Párizs (Franciaország), a világkiállítás magyar pavilonja (1899-1900)
  • Budapest, XIV. k. Népstadion út 20.: Ligeti Miklós műteremháza és enteriőr (1899-1900)
  • Budapest, XIV. k. Ajtósi Dürer sor 25.: Zala György műteremháza (1901, Lechner Ödönnel)
  • Torontál-Erzsébetlak (Szerbia): református templom (1901)
  • Nagyvárad (Románia): László király páholy, páholyház (1901)
  • Nagyvárad (Románia): Füchsl-palota, (1902-1903)
  • Budapest, VI.k. Bajza u.42.: Léderer Artúr háza és enteriőrök (1902)
  • Budapest, V. és XIV. k: Vörösmarty-szobor és Ligeti-Anonymus szobrok talapzatai (1902)
  • Nagykanizsa: Főgimnázium és rendház (1904)
  • Esztergom: Takarékpénztári bérpalota (1904- 1928)
  • Budapest X . k., Kozma utcai temető: a Grosz család sírboltja (1904)
  • Vizaknafürdő (Románia): Szálloda és gyógyfürdőépületek (1905)
  • Budapest XIV. k.: G. Washington szobrának talapzata (1906)
  • Budapest, VIII. k. Gutenberg tér 3.: lakóház, Léderer Gusztáv háza (1906)
  • Nagybánya (Románia): István király szálloda és vigadó (1906-1908)
  • Budapest, XI. k. Bartók Béla út 10–12. – Csiky utca 3., (1907 k.)
  • London (Anglia), Earl’s Court: a nemzetközi kiáll. magyar utcája (1908)
  • Budapest, VII. k. Akácfa u. 30.: lakóház (1908)
  • Budapest, X. k. Népliget: Tinódi szobor talapzata (1908)
  • Budapest, V. k. Váci u. 42.: dr. Korányi Sándor bérháza (1908)
  • Budapest, XI .k. Budafoki út 9-11.: Bálint saját bérháza (1908)
  • Budapest, VI. k. Munkácsy M. u. 16.: Hirsch Albert villája (1908-1909)
  • Budapest, VI. k. Kmetty Gy.u. 31.: Léderer Károly villája (1908-1909)
  • Budapest, II. k. Bem rkp.47. : Állami Számvevőszék-ma Külügymin.- (1909-1914)
  • Debrecen, Piac utca 54.: Vármegyeháza (1910-1913)
  • Budapest, VI. k. Andrássy út 130.: lakóház, Hirsch Jakab háza (1910-1911)
  • Budapest, V. k. Irányi u.25.: lakóház, gr. Károlyi László bérháza (1910-1911)
  • Budapest, VIII. k. Fiumei út 21–23., székesfővárosi kislakásos bérházak (1912)
  • Debrecen, Hatvan u. 1.: ref. egyház bérpalotája (1911-1913)
  • Fiume (Horvátország), főgimnázium (1913)
  • Liptószentmiklós (Szlovákia): M. Kir. Állami Főgimnázium (1913-1914)
  • Budapest , XIV. Jávor u. 5. villaépület (1915)
  • Budapest, XIV. k. Thököly út 48-50.: Felsőkereskedelmi Iskola , ma Petrik Lajos sz.k.i.( 1914)
  • Budapest: a pesti Duna-part ünnepi díszítése, Faragó Ödönnel (1919)
  • Budapest, VII. k. Kertész u.36. Fészek klub-átépítése (1923 k.)
  • Budapest, II. k. Hermann Ottó út 40. – Gábor Áron utca 19., átépítés és toldalékok (1928)
  • (eredeti: dr. Koós Zoltán úr és neje családi háza/nyaralója, Kallina Géza, 1924)
  • Budapest, X. k. Üllői út 122–124. – Somfa köz – Zágrábi utca 5. – Zágrábi köz, székesfővárosi kislakásos bérházak (1925–1926)
  • Monza (Olaszo.) nemzetközi iparművészeti kiállítás magyar szekciójának belső dekorációja (1930)
  • Jászberény: Tanítóképző , 1930 (?)
  • Mohács, a színkör faépülete (megsemmisült)
  • Felsőszivágy (Románia), Bornemissza –kastély enteriőr (megsemmisült)


Pályázatok:
  • Budapest, Lipótvárosi zsinagóga (1899), II. díj
  • Budapest, kereskedelmi csarnok (1899), II. díj
  • Pécs, Postaigazgatóság (1901), II. díj
  • Budapest,Kossuth mauzóleum, pályázat Kallós Edével (1902)
  • Budapest, Chevra Kadisa sírboltok, Kozma utcai temető (1903), II. díj
  • Budapest, Erzsébet emlékmű pályázatai (1902, 1903, 1910, 1913), 1902 és 1910 : I. díjak (Zala Györggyel)
  • Budapest, Sáros-fürdő (1905), megvétel
  • Palics, fürdőépületek (1906)
  • Szabadka, városháza (1907), II. díj
  • Budapest, izraelita szeretetház (1907), megvétel
  • Kecskemét, elmegyógyintézet (1908), II. díj
  • Budapest, Nemzeti Színház (1912. – a Kiskörút – Rákóczi út sarki lebontott épület helyett) II. díj


(Bálint Zoltán sírja a Kerepesi temető 41-1-50.sz. alatt található)






  Bezár  

Az összes kép  

   nagyítása, vagy..  

   a kép felkeresése  







  Képsor vége







 
 
 



  A képsorozat vége   



  A képsorozat eleje   
 
 
 
A választott képsorozat:
 
 
 
 
TARTALOM
 

Nagyképernyős képsorok

Nagyképernyős képsorok