A dekoráció
és az építészeti forma
szintézise

Ahogy Európában az art nouveau épp a századfordulóra éri el tetőfokát, úgy Lechner művészete is ugyanezekben az években hozza meg legszebb és legkiforrottabb műveit.

"Az Európa-szerte megindult modern mozgalom, a 'szecesszió', mely a formaadásnak nagyon gyakran szélsőséges szabadságot adott, erősen segítségemre volt fölszabadulásomnál. A Földtani Intézet és a Postatakarékpénztár tanúi e kor vajúdásának " (Lechner Ödön: Önéletrajzi vázlat. a Ház, 1911)

A Földtani Intézet az első monumentális épület, ahol az általa kitalált u.n. tégla-szalagokat használja. Ezek téglasorból kialakított ívelt, dekoratív vonalak, amelyek a homlokzat szerkezetét tükrözik és hangsúlyozzák is egyben, mintegy összekapcsolva az épületrészeket a nagy épületformákkal. Stílustörténetileg elmondható, hogy a tégla-szalagok leginkább a régi favázas házak vonalaihoz vannak közel, és először Lechner saját házán kísérletezi ki őket (Budapest, Berzenczey utca 11 - KATT itt a kis képre a nagyításhoz)

A Földtani Intézet esetében a tégla-szalagokat inkább az ablakok és a tetővonal kihangsúlyozására használja. A dekoratív elemek kisebbek, mint az Iparművészeti Múzeum esetében, egyszerűen több kisebb, kék kerámiadísszel "szórja meg" az üres felületet. (egyébként a Berzenczey utcai házánál is ugyanígy látjuk) A díszítés ezzel takarékosabb, a Zsolnay kerámia (a tetőt kivéve) kevesebb.

A Postatakarékpénztár Lechner építészetének csúcsa és összefoglalója. A homlokzat közepén a Kecskeméti Városházánál is használt reneszánsz pártázat, a népies-virág díszek ismét színesek és nagy méretűek mint az Iparművészeti Múzeumnál, és valamennyi részelemet gyönyörűen hajladozó tégla-szalag vonal keretez. A Postatakarékpénztár Lechner műveinek egyesítője az időben, ugyanakkor formai összefoglalója is, de mindezeken túl teljesen eredeti, fantáziadús épület, ami Európa építészetének egy remekét jelenti. Talán az egyetlen épület, ami előtt mindig találunk egy kisebb-nagyobb turista csoportot, amint ismerkednek az épülettel, többnyire kezükben tartva annak útikönyves leírását.

Földtani Intézet,
1898-1899

A teljes diasorhoz KATT fent a baloldali képre.

A épület eltérő az eddigiektől. Függőleges lizénák osztják szakaszokra a külsőt, a nagy népies-virágos kerámialapok eltüntek, a szakaszokon belül a tégla-szalagok formálják a felületet, és hangsúlyozzák a kiterjedtebb pártázatot.(1. kép)

Az alaprajz egyszerű, a bejárat mögötti lépcsőházból mindkét irányba könnyen eljuthatunk az épületet körbevevő folyosókra. (2. kép)

Ami a népies díszeket illeti, azok nagyobb számban csak a második tervben jelennek meg, együtt a saroktornyokat imitáló épületrészekkel, és a díszek száma is megnőtt a homlokzaton. Ezek méretben az eddigieknél kisebbek, stilizáltak és szimbólum szerűek. (3. kép)

Ami a belsőt illeti, abban tobzódnak a díszítőelemek. Ez már a magyaros és keleties formák közös szimfóniája. Ahogy azonban Papp Péter az Intézet építésze elmondta a keleti hatásnak legalább felét el kell felejtenünk, Lechner a geológia világából is merített, az előcsarnok, akár a sóbányák boltozata, a csillár felett pedig egy szélesebb sztalaktit cseppkő forma. (4. kép)

Az emeleti folyosó egy másik remekmű, benne a lechneri pontozott oszlopok, árkádok és a marratott üvegbetétes szélfogó ajtók. (5. kép)

Az Iparművészeti Múzeum indus árkádjai itt hullámossá szelídülnek. Az előcsarnokban boltozat vasbeton, erre van felrögzítve a hullámelem sorozat, ahogy az elemeket az alig látható finom falrepedések, ma már megmutatják. (6. kép)

Postatakarékpénztár,
1899 - 1901

A teljes diasorhoz KATT fent a jobboldali képre.

Az épület egyszerre vízszintes és függőleges tagolású. Ami mostani épületeinknél már megszokott, de akkor meglepő volt, az épületkiugrások nélküli sík felület. Ezen a dekoráció is jobban érvényesül. (1.kép)

Mert itt minden együtt van, ami Lechner képzeletében eddig megszületett, és egy csodálatos egységben harmonizálódik. Itt a tégla-szalagok virágkelyhekké alakulnak, a virágminták ismét nagyok (Róth Miksa mozaik), az oszlopok kedvelt pontjai, dudorai pedig méhekként jelennek meg, lévén ez a takarékosság palotája. (2.kép)

Lechner itt megalkotja az eddigi legszebb, legmozgalmasabb pártázatos tetőt, megkoronázva munkásságát, a kitűzött célját teljesítve: ez maga a magyar szecesszió. Az ő korszakának megadta amit igért, egy új formanyelvet, egy magyaros stílust. (3.kép) Követői ezt folytatták a világháború mindent megszakító kataklizmájáig.

A bejárati kapu kovácsolt vasa szintén magyaros (4.kép), róla egy köv. részben lesz szó a szecesszió anyagai részben.

A belső tér a bankhoz illően kissé szigorúbban alakul, de finoman rímel a külsővel. A hullámzó pártázatnak a hullámos ablakok sorozata felel meg, alatta a népies motívumok sorakoznak. Az oszlopok a kis lechneri pontokkal vannak itt is gazdagítva. A bútorok pedig a tetőpártázat formáiban szintén Lechner tervezése. (5.kép)

Az oszlopfőben a kecskeméti hernyókat fedezhetjük fel, a tető kis állatfejeit, középen a banki jeképpel, a méhkaptárral. (6.kép)


A két itt tárgyalt épület összefoglaló méltatását egy idézettel fejezzük be: "A Földtani Intézet és a Postatakarékpénztár palotái az építészeti formák oly eredeti alakítását mutatják, melyhez hasonló sehol sincs és amely éppen azért magyarnak volna elfogadható még akkor is, ha történetesen nem is találnók meg benne a magyar népművészettel tökéletesen egybehangzó karaktert, amely pedig ezen az alkotáson első látásra azonnal szembeötlik" (Komor Marcell, Pesti Hírlap, 1914, június 13.)

Lechner nemzeti stílusának követéséről

A keleties formákat összeolvasztva a magyar motívumkinccsel, Lechner az abból kiválasztott és megtervezett elemekkel próbálta létrehozni a magyar nemzeti építészet formanyelvét. És mivel az építészek többsége követte őt, akár ő belőle merítve az ötleteket, akár hozzáképest más utakon, de azért azt kiegészítve, végül is elmondhatjuk, hogy a magyar nemzeti építészeti stílus megszületett és mind mai napig (kitérővel ugyan) szépnek találjuk, elfogadjuk magunkénak, úgy mint e művészeti mozgalom magyar hajtását a nemzetközin belül.

Hogy aztán ez a nemzeti stílus nem lett egységes, a stílusjegyek nem mindenütt és nem mindenkinél azonosak, az az egész szecessziónak európai szinten sajátossága. Ilyen volt a szecesszió: különböző stíluselemek, lokális és egyéni vonások és különbözőségek egy közös mozgalomban.